- Hova, hova hölgyem? - a kapun éppen csak kitettem a lábam, amikor egy férfi megakadályozta a tovább haladásom.
- Á, rendőrúr - néztem fel kissé kellemetlenül - Minek köszönhetem a váratlan látogatást? - kedvesség áradt belőlem.. na jó, ez csak a neveltetésemnek köszönhető. Legszívesebben elküldtem volna a francba, hagyjon békén.
- Az édesanyja telefonált, hogy új fejlemények vannak a gyilkossági ügyben. Meghallgatnám ezeket a fejleményeket! - elővarázsolt a zsebéből egy kis noteszt és egyszerűen besétált a házba. Hatalmasokat pislogtam a meglepettségnek köszönhetően.
- Mark köszönöm, hogy itt vagy! - anya udvarias hangja hallatszott az egész házban. Valószínűleg már Jen alszik, a dadus Vicky már hazament, apu pedig még dolgozik. A megszokott esték közé tartozott a mai, amíg meg nem jelent ez az elviselhetetlen Mark nevű zsaru. A cinizmus még mindig az arcán csücsült. Egy pofonnal letörölném az arcáról, ha megtehetném.
- Éppen menni készültem, szóval essünk minél hamarabb túl rajta! - unottan vágódtam le a kanapéra. Velem szemben anya valami "viselkedj!" félét tátogott. Megrántottam a vállam és féloldalas mosollyal néztem a vendégünkre.
- Ismeri azt az embert, aki lőtt? - hajolt előre a rendőr. Farkasszemet néztünk. Ő sem engedett és én sem hagytam magam.
- Nem! - lassan betűztem neki, majd hátravágódtam a kanapén. Összefontam a mellkasom előtt a karom és "Na erre mit lépsz?" mosollyal vigyorogtam rá.
- Ez esetben. Emma McGregor le van tartóztatva egy gyilkossági ügy részleteinek elhallgatása miatt! - felállt és egy bilincset vett elő. Nem meri, nem teheti. Anya a fejét kapkodta, én alig kaptam levegőt, a rendőr pedig önelégülten rántott fel a kanapéról és hátra szorította a kezeim. Csend honolt az egész lakáson. Becsuktam a szemem és hallottam, ahogy a bilincs kattan. Anya nem mozdult, úgy állt ott, mint aki sokkot kapott.Bevallom abban a pillanatban én se tudtam mást tenni, mint megadni magam. De normális ez? Az én csuklómon kattan a bilincs, amikor én szemtanú vagyok? Na jó, persze vehettem volna komolyabban a dolgokat. De ha már a rendőr egy tapló, akkor nekem miért kéne kedvesnek lennem?!
- Hívom az ügyvédünket - szólalt meg anya végre. Sóhajtottam egyet, majd egyetértően bólintottam. Egy könnycsepp? Legalább egy! A filmekben ilyen esetben nem zokogni kéne az anyának? Hát, úgy néz ki ez nem egy rossz tinifilm. Ez maga a rémálom. Végre, amikor Adam elhívott valahova... nos, akkor itt állok a nappali közepén bilincsre verve egy nem normális rendőrrel és egy kergült anyával.
- Gyerünk! - taszigált az ajtó felé a rendőr.
- Hé, finomabban, ha csak nem akarod, hogy megüsselek! - próbáltam nem felsikítani a csuklómba nyílaló bilincs okozta fájdalom miatt. Kezd betelni a pohár. Dühös vagy anyára, a rendőrre, de legfőképp Adamre. Végül is miatta vagyok most ebben a helyzetben. Még nem magyarázta meg, hogy miért is nem beszélhetek a zsaruknak a parkban történtekről, de kezdem sejteni. Szász százalék, hogy valami köze van hozzá!
- Ugyan, te még egy kutyának se tudnál ártani - nevetett, mikor már a piros villogós autónál voltunk. A hátsóajtóhoz lépett, kinyitotta, majd megfogta a fejem és beültetett a kocsiba.Hátrahajtottam a fejem és behunytam a szemem.
Alig 10 perc alatt végig gurultunk New York jelenleg nem éppen zsúfolt utcáin és egy komor, tégla épületnél parkoltunk le.
- 1-2 hét, hónap vagy esetleg év kérdése és szabadulsz is! - mondta a visszapillantó tükörbe bámulva. Felemeltem a fejem és komolyan néztem rá.
- Maga ezt élvezi, igaz? - kérdeztem tőle egyszerűen. Válasza csak egy mosoly volt, amit azt hiszem nyugodtan vehetek igennek.
* * *
Alig aludtam valamit.A cella, amit jelenleg otthonomnak tekinthetek kissé hideg és büdös, de azért elviselhető. Nagy nehezen felkeltem a kényelmetlen ágyból és a rácsos ajtóhoz sétáltam. Kinéztem, de senkit nem láttam. Lomha járásommal visszabaktattam az ágyhoz és leültem. Felhúztam térdeimet és kétségbeesetten hajtottam rájuk a fejem. Mi a fene történik velem? Az eddigi unalmas és egyszintű életem már rég a múlt. Izgalmas életet akartam, nos tessék, megkaptam. Egyik napról a másikra a pihe-puha ágyamból egy ócska nyikorgó ágyfélébe csöppentem
- Jó étvágyat! - egy őr jelent meg egy tállal a kezében. Egy kis kenyér volt rajta és egy pár felvágott. Korgó gyomromhoz kaptam a kezem. A férfi lerakta a tányért, de én megráztam a fejem. Megrántotta a vállát, felvette a tányért és hangosan behúzta a rácsot. Hiába szereznek nekem jó ügyvédet, van egy olyan megérzésem, hogy még sokáig fogom belűről tanulmányozni ezt a cellát.
- Látogatója van! - hallottam, ahogy nyílik a lakat a rácson. Felkaptam a fejem. OLyan düh öntött el, hogy szinte szétrobbantam. Van képe ide jönni?
